Mi is az étkezés utáni leukocitózis?
A
hagyományosan elkészített, főtt étel
elfogyasztása után félórával, órával a vérben lévő fehérvérsejtek száma
mintegy megháromszorozódik, ez a szervezet a felvett táplálékkal szembeni
védekező reakciója, az emésztési leukocitózis. A szervezet a felvett táplálékot ugyanis idegennek érzi, és működésbe hozza védekező reakcióját, amit másfél-két
óráig fent is tart, de ha az étel nem volt friss (de még nem is romlott),
akkor akár hat órán át is magasabb fehérvérsejt számot számlálhatunk.
Ennek
következtében áll elő a mindannyiunk számára jól ismert fáradtság érzés, amely a hagyományos ételek elfogyasztása, az étkezés
élvezete után jelentkezik. A szervezet úgy reagál a főtt ételre, mintha baktériumtámadás érte volna.
Nehezebben emészthető? Dehogy!!!
Az
orvostudomány véleménye szerint a nyers ételek nehezebben emészthetőek, mint a
főtten. Ha valamilyen könnyű diétáról olvasunk, az biztos főzött
levesekből és finom, fehér zsömlékből fog állni. Holott a nyers könnyebben emészthető, mint a főtt, mivel a nyers ételekben
még megtalálhatók saját enzimjeik, amelyek az önlebomlást segítik elő.
A
nyers és nem nyers között az alapvető különbség a fehérjék denaturációja: a
fehérje már viszonylag alacsony hőmérsékleten, tehát jóval a víz forráspontja
alatt denaturalizálódik azaz kicsapódik. Ezáltal az élő élelmiszerből élettelen
válik.
Kis nyers nem elegendő!
Kis nyers nem elegendő!
A fehérvérsejtek számának növekedése akkor is
elmarad, ha nyers ételt eszünk először, majd ezt követi a főtt fogás, vagy ha
nyerset a főttel együtt fogyasztjuk el. Minél erősebb a felmelegítés, annál
erőteljesebb az emésztési leukocitózis, illetve a vér összetételének kóros
megváltozása. Megfigyelhető, hogy a jelenség elkerülésére „kis nyers” nem
elegendő, jó nagy adagot kell elfogyasztani.
Hova
vezethető vissza?
2400 évvel ezelőtt Hippokratész, az ókor legnagyobb
orvosa ösztönösen, tapasztalataira hagyatkozva a következőt tanácsolja: „A
zöldséget előre együk nyersen… A főtt legyen a következő fogás… A gyümölcsöt
mértékkel a főétkezés előtt.”
Magát a
jelenséget már 1846-óta jól ismerjük Donders német orvos-professzor, és később
1860- ban Semmelweis nagy kortársa, Virchow emésztési leukocitózisnak nevezte el.
Ilyenkor a fehérvérsejtek száma a vérben a normális érték dupláját is meghaladó
módon növekedhet, ezért ragaszkodunk mindmáig ahhoz, hogy vérvétel előtt a
betegek ne egyenek, nem pedig a vércukor emelkedése miatt.
1923-ban Kouchakoff felfedezte, hogy az emésztési
leukocytosis elmarad, ha a táplálék kizárólagosan nyers kosztból áll, vagy ha
nyers koszt vezeti be azt.
A XX. század
legjelentősebb táplálkozástudósa Dr. Werner Kollath is megállapította, hogy a
nyers, növényi élelmiszerek elfogyasztása után, vagy ha az ember a meleg étel
előtt valamilyen nyers, növényi táplálékot fogyaszt, az emésztési leukocitózis
kisebb mértékben vagy egyáltalán nem tapasztalható. Ebből arra következtetett, hogy a meleg ételt a szervezet idegen
anyagként érzékeli, és hogy egészség szempontjából csak a nyers étel tekinthető
optimálisnak.
Dr.
Bircher-Benner svájci orvos, az ezerkilencszázas évek fordulóján megnyitott
zürichi klinikájában kizárólag természetes módszerekkel gyógyított:
táplálékkal, vízzel, levegővel, mozgással, csoportterápiával – és így számos,
mind a mai napig gyógyíthatatlannak tartott betegséget képes volt gyógyítani.
A múlt század elején Tropp és Chalaupka professzorok arra a következtetésre jutottak, hogy a nyers ételek sok oxigén- megkötő enzimet tartalmaznak, ami védelmet nyújt a kórokozó baktériumok és vírusok ellen.
Több mint
150 évig úgy hittük, ez egy teljesen normális jelenség, ami minden étkezés után
hosszabb-rövidebb ideig kimutatható. Kiderült azonban, hogy ez koránt sincs
így. Ha ugyanis nyers gyümölcsöt, zöldséget, salátát, vagy magvakat (dió,
pisztácia, stb.) fogyasztunk, akkor ez a „fiziológiás” fehérvérsejt szám
emelkedés elmarad. Az is kiderült, hogy a fehérvérsejt szám emelkedést az
étkezések után döntő részben a limfociták számának megugrása eredményezi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése